Kertésznek lukas a cipője, gyomos a kertje vagy inkább biodiverz?!

Bakó Bernadett vagyok, vidéki lány, és mindig kertész akartam lenni. Már kiskoromban virágot szedtem nagyanyámnak az út széléről, amikor sétáltunk hozzá látogatóba, és még kis kertem is volt, ahol kedvemre vetettem, kapáltam — és még ehető is volt, amit leszedtem.

Az általános iskola végéig kitartottam az elképzelésem mellett. A szakmát Fertődön, a Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskolában tanultam, osztályfőnököm Turi Lajos volt. Én még a kastélyban tanultam és kollégista voltam — micsoda évek!

Érettségi után Budapesten kezdtem dolgozni a Rozmaring TSZ-ben/Meriklónnál, és itt ismertem meg a férjemet, Zsoltot. Házasságkötésünk után megszűnt a cég — rendszerváltás, tönkrement… Munkanélkül maradtunk, de feltaláltuk magunkat. Családot alapítottunk.

Zsolt kertépítő lett, én pedig otthon voltam a gyerekeinkkel. A gyes lejárta után virágkötőként dolgoztam tovább.

1999-ben, többéves virágbolti munka után, Felsőgödön — a Virágzó Dunakanyar kertészet elődjénél, az idősebb Szabó Árpinnál — kezdtem el dolgozni. Tanulságos évek voltak ezek szakmai és emberi szempontból is. Nagyon hálás vagyok mindenért.

2007-ben létrehoztuk saját családi vállalkozásunkat — kertszépítők lettünk. Az elmúlt közel 20 év során sokat tanultam szakmailag és emberileg is.

Kertésznek lukas a cipője, gyomos a kertje vagy inkább biodiverz?

Az évek alatt sok kertet építettünk és gondoztunk, növényeket szedtünk ki, ültettünk, mentettünk meg. De csodaszép kertet magunknak nem létesítettünk, mert kis cég vagyunk, kis kerttel, ahol a telephely és a lakóhely egy helyen van — minden örömével és hátrányával együtt. Most azonban ebbe vágunk bele.

A jövő tervezgetését segíti, hogy van egy darab telkünk nem messze tőlünk, ahol kedvemre ültethetek és kísérletezhetek a növényekkel és a gondozással. Lehet, hogy gyomos lesz — vagy inkább biodiverz.

Növénymentés és kísérletezés

Visszatérve a növényekhez való hozzájutásra: a kiszedések során igyekeztünk úgy megmenteni a növényeket, hogy kisebb gondoskodással és szeretettel megújulhassanak. Volt, hogy sikerült — volt, hogy nem.

Kutyánk van, volt és lesz, ezért sok növény nálam cserépben van. Egyrészt fiú kutyánk miatt, hogy a pisi ne pusztítsa ki őket, másrészt tesztelés alatt állnak — a holland vagy olasz „csodanövényeket” próbálom ki, hogy nálunk hogyan maradnak meg.

Évszaktól és virágzástól függően cserélgetem, frissítem, visszavágom őket.

Miért ez a hosszú bevezető?

Mert most éreztem azt, hogy eljött a változás és a megújulás ideje. Januártól blogot, naplót — vagy bármit — szeretnék írni.

Ha január vége–február eleje, akkor essen szó a kedvenc téli–kora tavaszi virágomról.

Hunyor — Helleborus

Már a latin neve is varázslatos.

(A linkben minden benne van, amit én is leírnék, de a keresőbe beírva rengeteg információt találhattok róla.)

A legfontosabb — piros betűs figyelmeztetés

Minden része mérgező!

Mégis miért a kedvencem?

Mert karácsonykor elkezd virágozni a fehér „karácsonyi rózsa” változata, és az év többi hónapjában is mindig találunk virágzót. Ha jó helye van, magot is szór. Ha pedig több egyszerre virágzó példányunk van, akár keresztezhetjük is őket, és új színváltozatokat hozhatunk létre.

Gyűjtöm őket: sárga, zöld, piros, mohazöld, sötétbordó, rózsaszín, pöttyös — és még sok más változat él a kertben. A fehér már decemberben megörvendeztetett a habos virágaival, és a nagy hideg után is sorra jelennek meg az új bimbók.

Mit csinálok velük?

Cserépbe vagy a kert talajába ültetem őket, figyelve arra, hogy nyáron kapjanak egy kis árnyékot. Elvirágzás után szeretgetés, tápozás következik. Nyáron visszahúzódnak, alig látszik pár levél — ilyenkor gyűjtik az erőt, és minimális gondoskodást igényelnek. Pont nekem valók, hiszen „lukas a cipőm”, nincs időm túl sokat bajlódni velük.

December közepétől folyamatosan figyelem őket: hogyan fejlődnek a hajtások és a virágok. A tavalyi, beteg vagy sérült leveleket levágom, és várom az idei csodát — mert a csoda mindig jön.

Több hullámban nyílnak: először a fehér, majd a rózsaszínes és sárgás árnyalatok következnek. Május végére sokan elvirágoznak, de az elszíneződött virágok is tartják magukat, és így is gyönyörűek.

Fontos megjegyeznem: ezek egész évben kint vannak a kertben. Nem hajtatom őket, nem viszem be — egyszerűen csak vannak, edződnek és virágoznak.

Ami gondot okozhat

Tavaly találkoztam a gyökérnyak-rothadással. A talaj szárítása és az átültetés segített, de így is veszítettem néhány példányt. Mentett növényeknél ez benne van — vagy sikerül, vagy nem.

Itt vannak a fotók a tavalyi virágzásról — örömmel osztom meg, milyen hálás tud lenni egy évelő, ha jól érzi magát a kertben.